Fűszeres narancslekvár!
Olvastam valahol, hogy rettentő finom narancslekvárt lehet készíteni izgalmas fűszerezéssel.No, akkor vágjunk bele! Lássuk a medvét!
Hozzávalók az eredeti recept szerint (ezt egy amerikai oldalon találtam, letöltöttem valamikor régebben).
Tehát:
10 kg narancs, szűretlen leve
2 kg citrom szűretlen leve
8 db narancs vékonyra szeletelt héja (nem kezelt, bio narancs)
1 liter juharszirup ( én 1 kg nyírfacukorot használtam)
3 ek gyömbér (én csak 1 evőkanállal tettem bele)
2 db vaniliarúd
4 kávéskanál fahéj
4 kávéskanál őrölt szegfűszeg (2 is elég lett volna.. :)
Hú, borzasztóan tetszett! Kezdjünk neki!
Minden remekül ment. Egy kicsit kérdéses volt azért, hogy ezek az összetevő ízek hogyan fognak kölcsönhatásba lépni egymással.
Ugye, ez cukormentes lekvár, tehát a besűrítést nem lehet ettől várni. A nyírfacukor, de a juharszirup sem tud sűríteni, mert nem karamellizálódik, nem úgy működik, mint a fehér kristálycukor.
Ettől még a citromok, narancsok leve, a narancshéj jelenthet akkora savas hátteret, hogy beindul a sűrűsödés. Az eredeti recept 3 óra kevergetést, lassú főzést vetített előre. Nos, ez messze nem volt igaz!
A MARMELA ezért - is - remek eszköz, mert nem szúr ki az emberrel, ha a recept publikálója finoman szólva sem volt még a közelében sem az általa előadott főzési időnek.
Lehet, hogy gyerekkorában, a nagymamájánál találkozott ezzel a recepttel, csak hát az idő foga vagy a receptet, vagy az embert rágcsálta meg.
Hát annyit elmondhatok, hogy 3 óra múltával a "massza" nem volt még massza, csak valamivel sűrűbb a normál narancslénél. A gyömbér adagot kissé sokalltam, gondoltam 1 evőkanál után, ha kevésnek bizonyul, teszek még majd később bele. A szegfűszeg például a feleségemnek picit sok volt, nekem pont jó.
Summa summarum:
A MARMELA főzött, kevert tovább, a "massza" már, ha lehet így nevezni, szelíden gyöngyözött, néha fortyant.
4 óra. 5 óra. 6 óra....
Nem sorolom, 9 és fél órás főzés volt, de nem bántam meg!
Végül is egy igen finom, fűszeres, nagyon karakteres, csúcsszuper narancslekvár lett az eredmény. Állagát tekintve talán, inkább dzsem volt, mint lekvár, de a feleségem kenyeréből kanyarított, vajas pirítóssal isteni finomság.
Tanulság:
A receptet mindig ellenőrizzük, mert veszélybe kerülhet az értékes alapanyag és a munkánk.
MARMELA nélkül én bizony ezt nem akartam volna végig csinálni, az biztos!